Országos FUTSAL döntő! Gödöllő, Egyetemi Sportcsarnok U20. Első meccs, idegtépő küzdelem, a Gödöllő, azaz a hazai csapat ellen, DE győzünk!
Második meccs, idegtépő küzdelem, a játékidő nem tudja eldönteni ki a győztes. Hosszabbítás. Még itt sem dől el. Jönnek a büntetők, a kapusunk kivédi, a bíró visszafujja, ... szóval az indulatok elszabadulnak, az EZÜSTÉREM a mienk!
...
A gyerekek közül csupán ketten vannak ebben a korcsoportban, az én fiam is 17 múlt, ... és nem tudnak örülni! Az ezüstnek nem tudnak örülni. Egy perc, csupán egy perc döntött!, ők így érzik.
Vajon a szülők tudnak örülni a második helynek?
Körbenézek, levert arcok, szomorúan lebiggyesztett ajkak, szitkozódás, elkeseredés, ... ez a mai magyar valóság.
Akkor most magamba nézek, ... majd az ezüstéremre, amit most már én tartok a kezemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése