Csak nézem a képet és gondolkodom. Van hangulata. A piros-fehér szőttes futó az asztalon. Én is örököltem ehhez hasonlót Erdélyből. Használom. Mert van múltja és mert tudom, hogy egyik dédmama szőtte. Hetven, nyolvan éve? Nézem a porcelánt. A kék csikosat. És a csuport, a tejes kancsót a teafőzőt. Zománcozott edények. Provenceban reneszánszukat élik.
Az én piros fehér szőttesemen is helye lehetne a pöttyös teafőzőnek ugyanúgy, mint a bögréknek:
Az érzés, amit ezek a tárgyak árasztanak. Mondom az érzés, hogy a konyhaszekrény mélyéről elővegyem őket, mert az idén a pöttyös a divat. És mert a jelen meg kell érjen arra, hogy a múlt tárgyait magáénak érezze. Vidéki romantika.
......
A képeket az interneten leltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése