2013. január 27., vasárnap

Anna Karenina

Annával először a középiskolás éveim alatt találkoztam. A pad alatt olvastam Tolsztoj regényét. Szép, szerelmes történet. Tinédzser szíveket is megdobogtató. Azért szeretek olvasni, mert használhatom a képzeletem. Elképzelem a helyszínt, a szereplőket. Felruházom olyan tulajdonságokkal őket, amilyennek én szeretném látni őket. Szóval szárnyal a képzelet és sokszor az ember napokig élhet a cári Oroszországban. Főleg, ha az embernek ünnep volt hozzájutni egy-egy magyar könyvhöz.

Madách színház, Budapest. Itt találkoztam másodszor Annával. Polyák Lilla játszotta a szerepet, fergeteges gyönyörűen. Partnere Miller Zoltán, mint Vronszkij. Két kedvencem. Évekre szóló színházi élményben volt részem. Csoda volt.
http://www.youtube.com/watch?v=6PBQR6CCNFw

Harmadik találkozásom Annával, a nemrég bemutatott film kapcsán. Meggyőző. Hogy ő, a szerelmes nő, bukott nő lett, akinek nincs más választása csak a vonat ...
A filmkockák színházi díszletekkel peregnek, a ruhák csodálatosak. Nem is ruhák ezek toalettek.
Nekem nem tetszik Vronszkij, mint szőke herceg! Miért festették át a haját?! Talán, hogy Jude Law, mint Alexej Karenin, még jobb, még kedvesebb, még emberibbnek tünjék. Játékban, nálam Jude viszi a prímet.

http://port.hu/pls/me/media.print_media_popup?i_area_id=6&i_object_id=132295&i_topic_id=&i_is_picture=1&i_is_video=1&i_org_id=&i_media_id=416059


Következő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése