És San Franciscotól elköszönve, indulunk San Joséba. Csomagot viszünk egy magyar családnak. Ebédre várnak bennünket, először találkozunk velük. Amikor meglegyint a töltött káposzta illata, már tudom, hogy a háziasszony erdélyi. Kolozsvári! A hideg lazacfilé kaporszósszal, ugyanúgy az asztalon, mint a vinetta. Padlizsánkrém! Sőt, zakuszka. Amerikai palacsinta, citromtorta. Amikor a pesti férj hazaérkezik, ... a pécsi munkatársával, akkor házi kolbász és saját készitésü szalámi is asztalra kerül. Leleményes a magyar! A mexikóinak a farmján disznót vág. Sőt, az internet segitségével, hűtőt alakit át füstölővé. Szóval, roskadozik az asztal az étel és ital tömege alatt.
Persze, mi is készültünk egy kis házipálinkával, azaz HP-vel. Azt azért nem értjük, amikor elmondjuk, merre indulnánk tovább, mind4 felnőtt miért sóhajtozik egyszerre a hólánc után. Kaliforniában vagyunk vagy mi a szösz?
Mivel, már ötkor koromsötét van, marasztalnak. Nagyon jó hangulatban telik az este. A háziak döntenek, hogy nem megyünk tovább. És történik valami. Úgy érezzük, hogy ősidők óta ismerjük egymást. A világ kicsi, mert közös ismerősök is előkerülnek. Szóval, ott ér az est San Joséban. Mikor a másik vendég család szedelőzködik, mi is indulnánk, hisz biztosan találunk szállást a városban. Hohó, nem enged elmenni a házigazda, hanem ...SAJÁT szobáját, ágyát adja át és ők egy éjszakára a gyerekszobába költöznek. Mi ettől a vendégszeretettől sem akkor sem azóta nem tértünk magunkhoz. Mégiscsak ismeretlen emberkék vagyunk. Az tény, hogy ők a budapesti közvetlen szomszédom ismerősei. Egy másik tény! amióta ott jártunk, kicserélték a nappalijuk ülőgarnitúráját, kihúzhatósra ...mert visszavárnak! (És akkor ne könnyezzek, amikor itt klimpirozok.)
Engem megrohannak a hetvenes, nyolcvanas évek emlékei. Erdély. Csak az érti meg, aki ott élt vagy akinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata. Emlékszel még arra, amikor testvéreink, a magyarországi magyarok útbaigazitást kértek vagy éppen a kaputok előtt álltak meg? Nem ismerted őket, de behivtad a saját házadba. Megvendégelted, pedig jegyre volt még a kenyér is. A két óra alatt, amig egyáltalán áram volt esténként, már letakartad az autójukat, hogy ne lássák a szomszédok a rendszámot és felajánlottad, hogy aludjanak nálatok. Minálunk elég sokszor megtörtént ezen eset. Mi, a gyerekek, ilyenkor általában vagy a földre teritett plédeken aludtunk vagy átküldtek a nagymamához. És nem várt ezért a fogadó család viszonzást. És talán, még cimet sem cseréltetek. Ceausescu, úgysem engedett ki az országból. Ha mégis érkezett egy képeslap, akkor az évekig a kredencre volt tűzve. Ereklyeként.
Szóval van egy fogalom, mégpedig az erdélyi vendéglátás. Amit, ha valaki egyetlen egyszer is tapasztalt az életben, sosem fogja elfelejteni. És ez nem földrajzihely függő, mert ugye most éppen Kalifornia államában találkozott Kolozsvár és Budapest, Marosvásárhellyel. Hihetetlen, hogy vannak még ilyen nyiltszivű emberek.
Ahogy szoktam mondani, véletlenek márpedig nincsenek! Valamiért ezzel a családdal is találkoznunk kellett. Nagyon halkan jegyzem meg: eddig azt hittem csak nekem vannak jó gyerekeim. Most meglepődtem, mert láttam két másik jó gyereket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése