Éjjel esett az eső, viharos szél fújt, reggelre pára vonta be fátyolszerűen a légteret. Ködös volt a látvány, nehezen engedte magát a levegő. De végre, végre a balatonvilágosi vizparti háztól elindulunk. Körülbelül 25 méter után, a horgászcikk és bringaszerviz kettősénél, barátaink bicikli gumijait leengedik a szervizben, szelephiba miatt. Itt és most, azt gondolom, hogy akkor eddig tartott az utunk. De, minden megoldódik és feltekerünk az első emelkedőn Balatonvilágos vasútállomásig. Alig kapok levegőt, de a Balaton látványa innen felülről mindenért kárpótol. Szerencsére nem kell azon gondolkodnom, hogy egy vizparti ház, avagy egy vizrenéző panorámás kellemesebb otthon?
Aligán vagyunk, még mindig párás a levegő és kezdődik is a hegyre fel, hegyről le menete. Egy gyalogátkelőn, mert hol máshol, elveszitem a vizeskulacsom. Viszzahátrálok érte. Akarattya, az éppen érő sárgabarack fáival megállit egy pillanatra és öt kis barackra. Észre sem vesszük és már Kenese új kikötőjében nézelődünk. A parti sétány, a moló is gyönyörű. Már van levegő és Balatonillat. Megállunk egy kapucsinóra. Fiúk citromos sörre. Még csak egy pici fáradtságot sem érzek. Átlagéletkorunk 50! Négyen vagyunk. Balatonfűzfőt erdei utakon, kellemes hűvösben érjük el. Egyik kanyarban felfedezünk egy ABC-t, van aki lottózik és van, aki fagyizik a csapatból.
Almádi! A valamikori Auróra szállóból Ramada lett. Olyan szépen kiépitett a főtér, játszótér, sétány, hogy csuda. Meglátogatjuk a szavakat nem találok rá, olyan kellemesen átépitett kempinget is. Csakis a dejavu érzés miatt. És Alsóőrsig meg sem állunk. Meg kell állapitanom a Balaton csodás. Nagy változások és beruházások történtek errefelé. A molón megpihenünk. Áfonyás buktám és hideg vizem társaságában csak ámulok és bámulok.
Csopakon, sokan vannak, ezért itt csak áttekerünk, kicsit kisze-kusza az út. És a hegyre fel kell ám menned, hogy Balatonfüredet meglásd! Nahát kérem, szombat délben pezseg ám itt az élet! A parti sétány széles, zajos, tele van. Mintha mindenki feljött volna a partról ebédelni, ejtőzni, vásárolni, sétálni. Ámulunk és bámulunk, de Tihanyig meg sem állunk. A bicikliút közvetlenül a tó partján halad. A viz türkizzöld! Rengeteg a vitorlás! Sok a horgász! Ez az a pillanat, amikor bánom, hogy sem okostelefont sem fényképezőgépet nem hoztunk magunkkal. Ez az a pillanat is, amikor tudjuk, hogy félúton járunk. Pihenünk is egyet, kávé, sör vagy éppen tonik mellett. Erőt gyűjtünk eltekerni a RÉVig. A Levendula háznál, megelőz a Polgár Galéria Old mobilja ... És a szellő fúj a Balaton közepén, Szántódon kötünk ki. Nem találjuk meg egyből a bicikliutat, igy a főúton tekerünk be Zamárdiba.
Már épül a szinpad a vizre, a szárazföldre. Balaton Sound lesz nemsokára. A parti köves utat választjuk. Barátaink ebédelnek vagy vacsoráznak, mi csak iszunk valami hideget. Az életmódváltásom második hetében már tudatos az a tény, hogy, ha nem vagyok éhes nem eszem, csak azért mert előttem van az étel.
Siófok! Ferrari, Mustang, elsöpör mellettünk és dugóba keveredünk. Na, ilyenkor a biciklis megelőzi a sort!
És bámul, hogy micsoda villák épültek ide, saját medencével, saját teniszpályával, saját stéggel, saját hajóval. Szabadi-Sóstó, és azt mondja nőtársam, húzzunk bele, hogy elsőnek érkezzünk Világosra. Őrült tekerés következik, két telefon megszólal, igy a saját párommal versenyezhetek és női praktikával nyerek. A mögöttem lévő autós, nem éppen igy mesélné el ezt az utolsó 20 vagy 50 méteres tekerést :)
Hú, de jól esett a túra!
És a hab a tortán, mivel a ház vizparti, azonnal megmártózunk a Balatonban! Mennyei prófécia és szabadság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése