Vegyes

Hoztam egy képet. Ha meghallgatsz, foglalj helyet az árnyékban.
Szóval, 2013-ban július 9.-én fürödtem, úsztam a saját medencénkben. HIHETETLEN?, de igaz!
A viz most már simogat, akár a Balaton.
Apropó Balaton. Az utolsó két hétben, majdnem egy hetet ott töltöttem,-tünk. És képzeljétek, ott sem zabáltam, ahogy szoktam. Az életmódváltásom, holmi 4 kg súlyvesztésnél tart. Boldog is voltam emiatt, egészen addig, mig egy újságcikkben azt nem olvastam, hogy a nők súlya általában 10  éve ugyanaz (ez rám is tökéletesen igaz!) és nyáron 3,3kg-mal kevesebbet mutat a mérleg! (Kérdezem én, hogy akkor most csak 70 dekát fogytam?)
Nos, már nem tör rám a falási roham, mint PMS szindróma. Már képes vagyok nevetni is önmagamban, azon, hogy másfél évnyi koplalás után, hogyan is képesek falni! egyesek. Már nem vonz a kenyér, a kifli friss illata sem. Már a fonott kakaós kalács is ott lehet az asztalon. Persze, ha éppen megkivánok egy meleg áfonyás buktát és tudom, hogy még legalább 70km-t tekerek, jóizűen megeszem. És nem zavar, ha a fogaim lilák! És, ha mindenki fagyizik, de én nem kivánom, nem fogom megenni, de ha kedvem van egy eperfagyihoz, akkor jöhet.
Érik a paradicsom és az uborka. Saját termés. Soha életemben nem laktam jól koktél paradicsommal,-ból. Most már ezutóbbi állitás is megdőlni látszik. Csoki helyett, vagy ropi helyett KITŰNŐ!
Mikor úgy érzem, hogy akkor egy kis milánói makarónit ennék, akkor a férjem új receptet próbál cukkiniből és olyan finom már az illat is, hogy nem csábulok el a szénhidrátra.
Naponta van és lesz tészta edzések előtt a fiamnak. Nálam, a nyers zöldség, gyümölcs még mindig 30% -a étkeimnek.
Apropó edzések! Ha én egy bizonyos apuka volnék, akkor vasárnap este okvetlenül körbetelefonálnék, a következő szöveggel:
-Sziasztok, Ti pihentetek? Megmondom miért is érdekel. Tudod, az én fiam egy hétig még edzett a suli után és két hete egyéni edzésekre jár, mert jövünk ám mi is holnap a kiválasztásra! És az én fiamnak BIZTOS helye van a csapatban! (Itt megemliteném a tulajdonos és edző neveket, mint ismerősöket, majd szúrok is egyet.) Ja, azért rúgták ki az edzőtöket, mert tavaly a fiam nem került be a csapatba... Az új edzőnél van PROTEKCIÓ. Hahahaha...
És akkor egész biztosan lenne olyan szülő, aki nem tud aludni majd! És, valakin csattan az a bizonyos "telefonönfényezés"!
Már túl vagyunk az első edzésen, 50 gyerek harcol, hogy bekerüljön a 18 helyre. Az a baj, hogy egy kezemen nem tudom megszámolni a biztosakat, csak a két kezemen. És akkor, ha ennyi biztos van? akkor mindegy lesz az eredmény?! Jelent-e valamit az, hogy az én fiam az első napi mérkőzés három góljából, kettőt rúgott? És edzés lesz mindennap a héten, sőt! szombaton már meccs is! 
Aztán mindjárt itt van az az örök gondolat a fejemben, hogy már 180 napja nem ölelhettem magamhoz a lányom. A napi beszélgetés, sms, skype NEM UGYANAZ! Fél év! Még csak másik félév vagy már csak másik félév? Nézőpont kérdése.
Hogy arról ne is beszéljünk, hogy JÖN-JÖN-JÖN! a 25. házassági évfordulónk. Vészesen közeleg! Szerettem volna, ha együtt ünnepelünk. Legalább középen, Londonban találkozni egy hétvégére! Tervezni sem lehet, mert mi van akkor, ha éppen edzőtábor vagy meccs vagy valami most még ki tudja micsoda adódik?! Meg egyáltalán, elengednék őt New Yorkból?
Lehet, hogy a gondolatoktól fogyok? Hogy az eszem itt és ott szaladgál egyszerre?! Bármi lehetséges.