Szóljak a szülőnek vagy ne?
Hetente találkozunk. Hetente egyszer találkozunk. Tizenkét éves. Már 170 centi. De ebben a magas lányban még gyerek lélek van. Kötelességem vagy nem nevelni a szülő helyett? Előző alkalommal elmondtam, hogy be kellene fejezni a napi többszöri fürdőruhás képek facebookra való posztolását. Gyerek vagy még, bárki megtalálhat és nem csak én tudom, hogy éveid száma szerint nem lehetnél fb-n. És naponta többször, fürdőből, ágy tetejéről stb., szóval, ami egyszer felkerül a netre, az onnan soha nem törlődik!
Újra találkozunk. Tanulunk. Barátnővel kettesben járnak hozzám. Véget ér az óra. Dupla táskával szedelőzködnek. Én naiv, rákérdezek, újra táncra mentek? Ők összeröhögnek. De máris mondják csak az egyikük, a másik találkozik egy 14 éves fiúval. De, ne mondd meg anyának. Már második alkalom, de nem tudja. Történetesen ismerem a fiút. Örökmozgó, akit visszatartottak még egy évet az oviban. Nyolcévesen kezdte a sulit. Viselkedési zavarokkal küzd és enyhén szólva is "már kicsit züllött". Aki, 12 éves korától cigizik, szülői jóváhagyással, aki sörivásért valahonnan "ki lett tiltva".
Azt mondja ő is tudja ezeket, ettől még vonzóbb a randi.
Következő óra, következő történet. Este átgondolom újra a napomat. Ha én szólok a szülőnek, én, akivel heti egy alkalommal találkozik, akkor lehet a szülő haragszik meg, hogy ő jobban ismeri a gyereket. Ha a gyerek megtudja, hogy én szóltam, hogy lógott a táncról, az őszinteségnek velem szemben is vége!
Hallgatok. Egyelőre. Remélem nem történik semmi visszavonhatatlan.
Arra gondolok, hogy az egyetlen dolog, amit kértem a gyerekeimtől az az ŐSZINTESÉG! Mindig és minden körülményben, mert csak így tudom megvédeni őket, csak így tudok melléjük állni!
Jaj!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése