Érdekes, hogy vannak korszakaim, nevezhetnénk évtizedeknek is, amióta nem fogtam kötőtűt a kezembe. Aztán egyszer, láttam ezt a kötős lapot: Amelie címmel. a régi Fürge Ujjak. Azonnal meg kellett néznem, hogy tudok-e még kötni.
Ezzel a sállal kezdtem. Majd egy mellény következett-éppen összeállítom és aztán megmutatom. (Horgolni, nem tudok, így szereznem kellett egy személyt, aki megmutatja, hogyan kell a nyakánál befejeznem.)
És...tudom, hogy március idusa, de ha ezt tegnap megláttam, azonnal meg is kötöttem. Karácsonyi edényfogó.
Na és mi van akkor, ha a hangulata karácsonyi?
És egy paparazzi fotót is felfedeztem. a kötögetéseim közepette. Megy ez nekem szemüveg nélkül is, érzem. És, körülnéztem...egy zsáknyi fonalat találtam, és néhány NDK körkötőtűt. Lesznek még alkotásaim!
Várom őket és a távolból szívesen segítek is.
VálaszTörlésAki tudott valaha kötni, az nem képes teljesen elfelejteni :))
Olyan ez, mint a korcsolya vagy a bicikli, ugye?
Törlés